2016. szeptember 7.

Egy újrakezdő kalandjai a Pilisi hastánc és jóga táborban


A kihúzott kanapén félig fekve ülök, a hátam mögött és a fenekem alatt is egy-egy párnával, mert lerobbant a derekam. Olyan turbulens változás zajlik bennem, s lassan ennek hatására körülöttem is, hogy a szervezetem időt kért a feldolgozásához. Hála Árpinak, a masszőrömnek, és a pihenésnek egyre jobban és jobban vagyok. Kint süt a nap, a falevelek lengedeznek a délnyugati szélben, s gondolataim visszakalandoznak az augusztusi jóga táborhoz. Lassan hagyománnyá válik, hogy nyáron megjutalmazom magam pár nappal, amikor elutazom és képzett oktató segítségével felelevenítem a jógás tapasztalataimat, kilépek a kényelmes komfortzónámból új élmények megtapasztalása révén. Első alkalommal olyan csoporthoz csatlakoztam, ahol senkit sem ismertem, de utána már barátok, ismerősök közé tértem vissza, idén azonban sajnos nem került megrendezésre a tábor.

Nem csüggedtem el, mert eszembe jutott Iyengar jóga oktató barátnőm, Marcsi, aki viszont szervezett jóga tábort a Pilisbe. Ez kiváló lehetőség volt arra, hogy újra felvegyük a barátságunk fonalát. Az már csak a hab volt a tortán, hogy ez egy hastánc táborral kombinált buli volt. A „kipróbálom ezt a mozgásformát is” korszakomnak köszönhetően megvoltak az alap mozdulatok valahol a tudatalattimban. Szóval előkotortam a fiók mélyéről a hastánckendőmet és bedobtam a bőröndbe a jógás cuccaim mellé.

Az életmódváltásomnak kívántam egy lökést adni a részvétellel. Az nem volt titok előttem, hogy a béka feneke alatt van a kondim, így már az első jóga és hastánc foglalkozás után éreztem a hatást. Azt megfogadtam, hogy a maximalizmusra való hajlamomat háttérbe szorítom, s a megérzéseimre hallgatva, jó érzéssel teszem a dolgom és a legtöbbet hozom ki az adott helyzetből. Ennek köszönhetően nem idegesítettem fel magam azon, hogy nem vagyok olyan hajlékony, amilyenre emlékeztem, hiszen így majd látványosabb lesz a fejlődésem. Klassz volt, hogy egy-egy hastánc órán részt vehettem, mert átmozgattam a testemet és élveztem a zenét is. Már a második nap döntéshelyzet elé állított a program, mert osztódni nem tudtam, így a kertben tartott jóga óra nyert a hastánc koreográfia betanulásával szemben. Azzal vigasztaltam magam, hogy nézőközönségre is szükségük van a lányoknak majd a záróesten. Így is volt. Nagyon lelkesen, kecsesen mozogtak, hajladoztak a bemutatón. A sok próba, gyakorlás meghozta az eredményét, s összeállt az előadás.

Nagyon élveztem, hogy nem volt időm problémázgatni, agyalni dolgokon, mert olyan pörgős volt a program. Kipróbáltam milyen darbukán játszani (egy alul nyitott homokóra alakú Észak-Afrikából származó népi hangszer, dob), festettem mandalát, voltam jazz orientál órán, transzhastáncon, Mátrix élménybemutatón. Nem jutottam el masszázsra, lemaradtam a csillámtetkózásról és kimaradtam pár csapatépítő beszélgetésből is (sajna nem bírtam késő éjjelig vagy inkább kora hajnalig ébren maradni). Élveztem a különböző korosztályba tartozó hastáncos csajok fellépéseit, a belőlük (is) áradó életszeretetet, a sok nevetést, ölelést, a közös étkezéseket, a szülinaposok megünneplését.
Nagyszerű szobatársaim voltak (Gabi és Csilla), akikkel jót dumáltunk és azon leszek, hogy életben tartsam a barátságunk csíráját. Hálás vagyok, hogy mindenki (a szervezők: Sütő Marcsi, Mahasti és KisEszti; valamint a táboros nőtársaim) elfogadott olyannak, amilyen vagyok, amit az adott helyzetben nyújtani tudtam. Tényleg sikerült jelen lennem, minden elvárás nélkül, s ezért jól éreztem magam. Izgalmas és harmóniát teremtő belső utazás volt számomra, sok tanulsággal.

 A tábor végén kaptam az alábbi idézetet. Mint tudjuk, nincsenek véletlenek.

„Ha bátorságod van, lesz merszed a kockáztatáshoz, lesz erőd a lelkesedéshez, lesz bölcsességed az alázathoz. Belső összhangod szilárd alapja a bátorság. (Keshavan Nair)


Egy élmény volt veletek, Csajok! Köszönöm!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése